Tengerkék Czapkaaa

Úristen... nagyon régen írtam ide. Még nyár volt, most meg már suli. Ráadásul a sulival együtt sok gondunk is lett. Kisérettségi nagyon sok tanulnivaló... Kész hulla vagyok, pedig még csak két hete járunk suliba... legalábbis azt hiszem. Máris dogákat írunk, felelünk meg a felelés... -.- Újrakezdésként csak ennyi... talán holnap írok, ha lesz időm :/

Egyre rosszabb és rosszabb hangulataim vannak. Mindez miért? Azért mert az anyámegyfojtában cseszeget. Hol azért mert az öcsém felbassza az agyát és akkor beleköt valamibe én visszaszólok neki erre még ő van megsértődve. Most is vacsora közben megemlítettem neki, hogy holnap reggel megyek lovagolni, erre elkezdi: Végülis el kell fogadnom, hogy hordozod azt a vérvonalat. Ezzel rohadtul megbántott, mert apa családjára gondol. Igen rájuk hasonlítok. És? Még mindig jobb mintha anyára hasonlítanék. Ráadásul amióta meghalt apa folyton azt kell hallgatnom, hogy milyen bunkó, alkoholista... volt az apám. Pedig nem! Anyát sose szerettem, mert vagy soha nem volt otthon vagy ha otthon is volt mindig leszidott valamiért, vagy belekötött valamibe vagy apába kötött bele. Én meg tűrjem csak? Aha... Most is... jó nincs pénz a kúrva gázszámla miatt, de később is ki lehet fizetni a lovaglást. Mondjuk mamám is jöhetne már, mert egy hete ígérte meg, hogy hozza a pénzt. Legszivesebben elszöknék itthonról, mert még mindig jobb mintha anya egyfolytában rajtam töltené ki a dühét. Még jó, hogy megyünk minden este sétálni Mátéval, mert különben nem tudnám kibírni sokáig itthon. Amúgy meg nem is hasonlítok a másik családfélre. Na jó csak külsőleg. Aminek örülök is, mert legalább nem az anyámra hasonlítok. Meg mondjuk apából csak ez az egy maradt nekem, ami tényleg csak az enyém. A kinézetem. Ugyanúgy nézek ki, csak annyi a különbség, hogy nőből vagyok.

Már alig várom a mai lovaglást. 4-kor lesz de a 14:25-ös busszal megyek Szénásra, ami meglepi lesz xD, mert elvileg a 14:45-ös busszal mennék, de mivel mindig nagyon várom ezért inkább a hamarabbival megyek. Viszont egy gáz van csak... a pénz hiány. Anyának ki kellett fizetnie az éves gázszámlát, ami rohadt sokba került és mamám meg még nem jött, pedig megígérte, hogy adnak klcsön, mivel a tankönyveket is ki kell majd fizetni. Plusz a maival együtt már két lovaglás nem lesz kifizetve. Szar ügy, de legalább az edző normális és nem kéri azonnal a pénzt az órákért, mert ráér kifizetni^^.

Sok mindent tudnék most leírni, de mégse tudom össze szedni a gondolataimat, hogy egy kerek egész novellát összehozzak. Rám tört volna a tegnap esti hangulat? Nem. Ez most valami olyasmi, ami lebénítja az agyam. Ki kell jönnie, de nem tud, mert elállja az útját valami. Szeretném leírni, de mégse megy. Rágondolok erre az érzésre és nem tudom megfogalmazni, szavakba és mondatokba önteni.

Ettől viszont szenvedek. Ó mért nem tudom megfogalmazni?! Könnyebb lenne utána gondolkozni, ebben biztos vagyok. Nem zavarnának meg a zavaros képek, amik előjönnek az emlékeimből. Megvan milyen érzés ez. Olyan mintha egy kiürült tintásüveg lennék, amiben még van pár mondatra való tinta, de a tol már nem ér le az aljáig. Az író szenved vele egy darabig, majd amikor megunja inkább leteszi a tollat és hagyja elpárologni a maradék tintát is az üveg aljáról. Ez lesz velem is, abba hagyom az írást és az előtörő vágyak, képek és gondolatok elvesznek és soha többé nem jutnak az eszembe. Mért szenvedek én ettől? Sose volt ezzel bajom. Jött az ihlet én meg fogtam magam leültem a gép elé vagy elővettem egy füzetet és elkezdtem gépelni/körmölni, ám most ülök nézek ki a fejemből és ide írom az üres érzelmeimet. Ez lenne az üresség? Amikor semmi nem akar

megfogalmazódni bennem és ezen még én se tudok segíteni? Várjak még, hogy a mécsesből kiszabaduljon a dzsin vagy hagyjam a csudába és próbáljam megemészteni? Talán a második verzió lenne a legjobb, de ez nem megy, mert csaj jönnek és jönnek az olyan érzelmek, melyeket nem sokszor éreztem még. Szerelem? Nem. Vágyakozás valaki/valami után? Nem. Félelem? Nem. Akkor meg mi? Bár tudnám rá a választ.  Te jó ég mennyit artam magamról. Még én se ismerek magamra. Ez akart volna kijönni belőlem? Meglehet. Pedig vidám számokat hallgatok... akkor ez most meg mért jött rám? Félelmetes egy érzés. Ilyet még az ellenségeimnek se kívánnék. Teljes lebénulás, nem tudsz gondolkozni, nincsenek érzelmeid. Olyan mintha egy üres test lennél, akinek nincs semmije csak a teste. Él, dobog a szíve, érez ízeket, de nem fogja fel őket, mert egyszerűen semmit sem érez. Ír, de a jelentését nem fogja fel, mert érzelmek nem kötik hozzá. És ez az üresség a világ legrosszabb dolga. Mostmár viszont inkább ide se írom le ezeket az "érzéseket" mert már hülyének érzem magam, hogy ennyit nyafogok.

Éjjen! Végre végeztem a Bánk bánnal, bár az igaz, hogy másoltam az olvasónaplót, de mivel át kellett fogalmazni ezért igenis megszenvedtem vele. Főleg a végével. Ezért megérdemlem a tapsot^^. Dél óta szenvedek az utolsó szakasszal, mert közben ment az emesen, a zene meg videókat is néztem, meg ment a facebookozás is^^. Viszont még van négy könyv hátra... remélem azok jobbak lesznek, meg mondjuk hozzá kéne kezdenem a következőhöz, de nagyon nincs kedvem hozzá, mert hát fáradt vagyok meg most hangulatom sincs hozzá.

Na ha már volt KAT-TUN és abból Kame, akkor ideje, hogy egy szám Akanishi Jin-től is legyen. Igaz ezt a számot Crystal Kay-el énekli(aki mellesleg Jin nagy kedvence), de akkor is nagyon jó. Tegnap találtam és legalább ezerszer megtudnám hallgatni egymás után. Japánok, igen. Aki nem szereti őket nem kell meghallgatni, mert elegem van már abból, hogy mindenki előítéletekkel van teli, amikor meghallja, hogy japánok a szám előadói. És? Még lehet, hogy jobb számokat csinálnak mint az angolok, vagy a németek... Mondjuk ez csak az én véleményem, de attól igazam van^^.

Nagyban nyomom a facebookot, amikor meglátom ezt a számot, rögtön bele szerettem.   Az a furcsa, hogy ezt még nem hallottam/láttam. Aztán keresgéltem még egy kicsit és megtaláltam egy gyönyörű számot, amit Kamenashi Kazuya énekel.

Ettől a számtól eszembe jutottak a régi szépidők, amikor minden tökéletes volt az életemben. A családom is teljes volt, a kutyám is velem élt és kertesházban éltünk. Aztán egyszercsak mindennek vége lett. Meghalt apa, Brúnó elkerült mamámékhoz, mert mi bérházba költöztünk. Ekkor még csupán csak 9 éves voltam. Mikor mondta anya, hogy apa meghalt olyan volt számomra mintha az életemnek mostantól semmi értelme nem lenne, hiszen apát imádtam és mindig felnéztem rá. Mindig megértettük egymást és mindig ő volt velem. És erre meghalt. Az a részem azóta többször próbálta magát haraggal betemetni, nem sikerült... sőt, még jobban tisztelem apát és szeretem, habár már nem él. Furcsák ezek az érzelmek, mert néha csak egy pillanat alatt elmúlnak, de a komolyabb kapcsolatokhoz akár több év elteltével is nehéz hozzájutni. A család is hasonló, hisz' egy pillanat alatt bekövetkezik a baj... onnantól nincs megállás sérülésig vagy halálig. Ám, ha mégis fel akarsz épülni, rá kell döbbenned, hogy ehhez több nap, hét, hónap, év sem elég, mert ez egy egész életen át megmarad. Lágyulhat a seb esetleg be is forrhat, de soha többé nem leszel a régi, pont emiatt, hogy elfelejteni senkit nem tudsz, akit szeretsz/szerettél. Hogy is lett ilyen hangulatom ettől a számtól? Ez szerintem sokaknak megfordulna a fejében. Nos úgy, hogy néha kirobbannak belőlem az érzelmek. Ezek álltalában a fájdalmaim, amikről senki nem tud, esetleg csak nagyon kevesen. Mért is van ez? Azért, mert nem vagyok arról híres, hogy a gondjaimról beszélek. Másoknak mindig segítek, megvígasztalom őket ha gondjuk, bajuk van, de az már nem megy, hogy a saját problémáimat elmondjam. Ezért is tisztelem azokat, akik képesek az érzéseikről szóban beszélni. Igen szóban, mert az írás más, ezek csak leírt szavak, melyek a gondolatokat segítenek megértettni és csak kevesen képesek át is érezni, amit olvasnak. Hogy mért az írást választottam? Ez egyszerű... azért, mert ehhez van tehetségem. Ha leírnom kell a gondjaimat és nem elmondani, az könnyebben megy, mert ebben a formában sokkal több gondolat szabadul fel belőlem. Erre a választ nem tudom, sejteni is csak nagyon halványan lehet. Az én sejtésem és egyben tapasztalatom az, hogy ha valaki művészléleknek született( szépen rajzol, fest vagy novellákat/verseket/regényeket ír) könnyebben találja meg a lelkének legféltettebb részeit és ezeket nem fél megmutatni másoknak. Nos én is így vagyok az írással.

Hogy mennyire unalmas is ez az olvasónapló írás az valami hihetetlen. Jelenleg is a Bánk bánt írom, mert olvasni nincs kedvem, így tegnap kerestem egy olvasónaplót és azt fogalmazom át, nehogy Rita véletren rábukkanjon, ezzel a módszerrel kissebb az esély a lebukásra ;). Ebben az egészben inkább az idővel van a legnagyobb gond, ha nem haladna ilyen gyorsan semmi gáz nem lenne, de már lassan itt a szeptember és ezzel együtt a suli is elkezdődik. Ráadásul, amikor ez az eszembe jut legszivesebben kimennék a pusza közepébe és elordítanám magam. De mivel kicsit nehéz lenne a város közepéből kijutni ezért inkább azt kívánom, hogy bárcsak megállna az idő, akkor lenne idő befejezni a kötelezőket. Élvezni még egy kicsit a szabadságot és csak utána menni iskolába.

A mai nap elég unalmas... mondjuk itt volt Máté és vízipipáztunk, de az körülbelül fél óra volt, mert mennie kellett. Azóta egyfolytában unatkozok. Már játszok, pedig azt nem szoktam. Legszívesebben lovagolnék, de azt csak holnap tudok, addig viszont a 20:00-át várom, mert akkor megyünk Mátéval sétálni, persze csak ha nem kezd el esni az eső, mondjuk így is tudunk mi sétálni xD. Nekünk az idő nem akadály :P. Nah mára ennyi, mert most megyek animét nézni, ez legalább lefoglal.

Pénteken nagyon jó volt Mátééknál a buli. Mondjuk én voltam az egyedüli személky, aki teljesen józan volt. Na jó kb fél óráig én se voltam az, nah de utána... Nyomtam Kikibe a chipset meg a vizet, mert ő volt berugva a legjobban. Vidát egy csomószor a bicigliről szedtem le, utánna mentem, amikor kifutott az utcára. Meggyújtottam a cigiket, mert féltettem a hajukat xD. De úristen Kiki mennyire be volt b***szva.

Alig bírt menni, egyfolytában dumált, annak ellenére, hogy senkise figyelt rá. Viki meg folyton bagózott és miután Kikivel(már amikor ki volt józanodva) eldugtuk a cigit, mindig azt kérdezgette, hogy hol a cigi? xDMátéból meg kijött a pia. Mondhatom rohadt guszta volt. Aztán meg mire mindenki józan volt, elment Kiki és Ricsi. Négyen maradtunk Máténál, elpakoltuk a teraszról a cuccokat utánna meg bementünk Máté szobájába. Be is aludt Máté. Engem majdnem ledúrt, Vikire meg már majdnem rámászott xD. Közben Vida, Viki meg én beszélgettünk(Mármint, amikor Máté aludt). Aztán elindultunk a buszhoz, mert Vikivel még buszoztunk szánásra. Vida meg kikísért minket, közben jól eldumálgattunk. Mindezek ellenére én nagyon jól éreztem magam^^.

Te jó ég, hogy mennyire szakadt az eső és dörgött az ég. Dúrva volt. Nem tudom, hogy mikor kezdett rá, de reggel hatig tuti esett. Álmomban is esett és amikor félálomban voltam hallottam, hogy kint is esik, de ekkor még vissza tudtam aludni. Aztán, amikor már az ablakomat csapkodta és nagyon hangosan dörgött az ég már felkeltem rá és nem tudtam vissza aludni, átmentem anyához takaróval a fejemen és párnával a kezemben, befeküdtem az ágyba és megpróbáltam aludni, csakhogy Bazsit etette anya és nem hagyott pihenni. És azóta is fennt vagyok.

Ebben már csak az a gáz, hogy este buli lesz Máténál, ami hatkor kezdődik, de én Kis Geri meg Viki már ötre megyünk segíteni. Elméletileg csak én mennék ötre, de mivel Viki és Kis Geri nem tudják, hogy hol lakik Máté és Szénásiak ezért jönnek velem, de nem gáz, mert szerintem ez tök jó. Amúgy meg még hajat kéne mosnom, átöltözni úgyis ott fogok, mert fekete leggingben nem fogok kimenni a város végébe. Sminkelni is ott fogunk Vikivel, mert ha meleg lesz, akkor kicsit hülyén néznénk ki lefojt sminkkel. Szóval jó lesz xD. Nahszóval rohadt fáradt vagyok -.-"

Buli: Nah igen... tuti jó lesz. Viszont az, hogy négyig fent kell lennünk mert akkor indul busz Szénásra az kicsit szar lesz, mert ugyebár már most fáradt vagyok, akkor mi lesz négyig? Amúgy meg 15:00-kor lovaglás és emiatt megyek Vikiékkel a 04:00-ási busszal. Dúrva lesz, de viszem a vízipipám szóval már lesz egy jó tevékenységünk négyig^^. A rossz az benne, hogy egy volt barátnőm is ott lesz, aki ráadásul hajtott is Mátéra xD. Mondjuk szegényke elég hulla kinézetű. Rémisztő a csaj. Fekete haj, kék szem, fehér bőr... horrorisztikus.

Tegnap eldöntöttem, hogy ma csak a kötelezőket fogom olvasni, nah ebből még csak az Anyegin harmadik fejezetéig sikerült elolvasni, jelenleg is a harmadikat olvasom, közben meg írom az olvasónaplót. Nah ez a világ legnagyobb baromsága. Gyűlölöm -.-. Nah de már csak pár hét van a nyárból, a magyar tanárom meg egy szadista... szóval haladok mert még van az Anyeginen kívül 6 könyv amit el kell olvasnom. Igen... 9 könyvet kell kiolvasnunk, ebből kettő kész a harmadik folyamatban van, a többi meg jelenleg foglalja a helyet az asztalomon.

Olyan jó érzés, hogy tudok Kikinek meg Márknak segíteni^^. Márk jópasi, Kiki jó csaj, mind a ketten jófejek... kell ennél több? Na jó igen, de egyenlőre az a lényeg, hogy mostmár barátkoznak... mert hát a barátságból lesz a szerelem. Ráadásul mind a ketten megérdemlik ezt a jó érzést, azok után, hogy mi történt velük. Nekem az a legjobb érzés ebben, hogy tudok nekik segíteni. Nem vagyok nagy kerítőnő, de még mindig jobban sikerülnek ezek a szerelmek mint a sajátjaim. Bár mondjuk a Mátéval való kapcsolatunkat többre tartom mint az eddigieket. Túl sok a hasonlóság...ráadásul mind a kettőnk öccsének a neve ugyan az xD. Nah de ez a bejegyzés nem rólunk, hanem róluk szól. Már csak egy közös találkát kéne megszerveznem és akkor.... *gonosz kacagás* jön a szerelem.

Ma is ki keltett? Naná, hogy az öcsém. Lassan már utálok itthon aludni, mert sose hagy aludni reggel normálisan -.-. És anya nem hogy elhalgattatná valahogy... nem még jót röhög is azon, amiket csinál. Bálint is rátesz egy lapáttal a nyúzásával. Ilyenkor jövök rá, hogy a családomból senki se normális... mondjuk én se vagyok az, de én legalább nem hangoskodok, amikor valaki alszik. Ha meg beszólok valamit... én vagyok a bunkó, aki nem kel fel hamarabb -.-'. Egyépként már lassan kezdenek vissza jönni a táskák a szemem alá, pedig azok csak suli időben szoktak előjönni, mert ugyebár akkor korán kelés(nem mintha nem bírnám, sőt még szeretem is, de csak suli időben), viszont nyáron feltöltöm magam energiával meg normálisan kipihenem magam. És ez az eddigi legfurcsább nyár, mert eddig még nem volt öcsém se, ez az első nyara neki is. Néha már utálom, hogy létezik, mert addig sokkal könnyebb volt minden, amíg nem létezett. Nem volt az, hogy minden reggel már hatkor felkelek csak mert elkezd visítani. Viszont már birom a búráját, de attól függetlenül gyűlölöm, hogy ébresztőórát játszik minden reggel -.-".

Fél egyig gépeztem, ami nem lenne fárasztó, ha normálisan kitudtam volna aludni magam. Ugyanis 6-fél 7-fele öcsém felkelt és elkezdett visítani, mert éhes. Ez magában nem is lett volna annyira szörnyű, ha nincs a szobámban világos és nem kell wc-re mennem. Nagy nehezen kimásztam a meleg ágyból és lehúztam a redőnyt és elmentem wc-re. Vissza feküdtem végre az ágyba, úgy hogy nem visított öcsém. Majdnem elaludtam... erre a madarak elkezdtek hangosan csivitelni az ablakomnál. Morgómedvéhez hasonlóan kikászálódtam az ágyamból és becsuktam az ablakot. Végre csönd és béke honolt a szobában. El is aludtam. Nagyban szunyókáltam,

amikor elkezdtek a lépcsőházban fúrni valamit. Zengett az egész panel. Fülbefogva próbáltam átvészelni azt a szörnyű lármát amit ezek a barmok műveltek. Könyörgöm 8-kor kezdtek hozzá, ki az a hülye, aki ilyenkor küldi el őket dolgozni, ráadásul fúrni?!! Az én idegrendszerem se bírta sokáig... majdnem kimentem velük ordibálni, pedig engem aztán nem könnyű felidegesíteni. Máté meg naná, hogy akkor hívott amikor a legnagyobb zaj volt... még az ágyban feküdtem, tök kómásan, fel is tűnt neki. Örültem hogy felhívott, mert tegnap lemondta a sétát, mert a lova kólikát kapott. Szegény ló... először a lába, most meg a hasa fájt -.-. Ma lett volna ugyebár a buli, de azt is elhalasztja egy héttel, megértem, mert szerintem én is ezt csináltam volna, viszont azért még szarul esett a tegnapi séta lemondása. Viszont ma megyünk és majd kifaggatom még a lováról, mert az annyira édes és első látásra belezúgtam^^

Most jelenleg is kómás fejjel ülök a gép előtt és várom az ebédet, mert éhes vagyok, de ha a pocimat eláttam irány az ágy és alvás, szerintem ötig fel se kelek vagy mondjuk hatig, de majd kiderül. Az esti sétától függ minden, mert ugyebár még hajat is kéne mosnom -.-. Áááááááá behalok az álmosságtól.

Ui.: Kb 10 körül hagyták abba a fúrást, de ha megint elkezdik én kimegyek ordibálni velük, mert ezt egy épeszű ember nem bírja.

Szerdán Walceron kezdtem a lovaglás, nagyon rossz volt, aztán átkerültem Táltosra. Rajta megpróbálhattam végre szabadon a vadászvágtát. Első próbálkozásnál - mint a képen is- Táltos nyakára estem, ott csünngtem a nyakán, és a ló meg nem akart megállni. Kicsit szar volt, de a lónak is rossz lehetett, mert a nyakába markoltam és abba kapaszkodtam, amíg az edzőm hozzám nem futott és fel nem tolt a nyeregbe. Bezzeg ezen már röhögtek. Na jó én is, mert fennhangon azt mondogattam, hogy: Nem esek le, nem esek le ! xD Második próbálkozásnál kicsúszott a lábam a kengyelből, de ezt úgy sikerült megcsinálnom, hogy ott volt Máté és KisGery is és ezt előttük sikerült majdnem megtennem. Viszont ezt nem vették észre. Egyik se, ezen viszont kiakadtam. A harmadik próbálkozásnál már tök jól ment és sikerült egy plusz kört könyörögnöm az edzőtől^^ Annyira jóóóóóóóóó. Imádom és ami a legjobb... át akarnak rakni a haladók közé^^ Büszke vagyok magamra, hogy két és fél hónap alatt sikerült ennyit elérnem^^. Erre mondaná anya, hogy nehogy a fejembe szálljon a dicsőség... Na de kérem... büszke csak lehetek már magamra :P.

Kedden megvolt az első esésem. Jeeeeeee xD. Az a vicces, hogy nem voltam betojva, egyszercsak puff, aztán kicsi remegés, de már mentem is vissza Walcer hátára.

Történet: Walceron ültem, mert hárman voltunk, mivel nem bírom normálisan szorítani a térdemmel a lovat ezért nagykörben kellett kengyel nélkül tanügetés(ülni kell a nyeregben és nem szabad felemelkedni)ben mennem. Egyszercsak Walcer hirtelen befordult, elmozdult a térdem én meg puff. Válra és csípőre estem, aztán meg hasra fordultam. Viki azt mondta, hogy beszart, mert ő az egészet látta, Angi meg csak azt, hogy a földön fekszek. Nah nem baj. Ezen is túl vagyok^^

Tegnap 15:50-kor kiléptem a házból, hogy megyek A pepéhez, mert ott találkozunk Mátéval, erre... a szomszéd bérház lépcsőjén ült és várt rám (a kis édes bogyoró^^ xD). Kisétáltunk hozzájuk, azt hittem, hogy könnyebb lesz elmenni arra amerre laktam... de tévedtem, legszívesebben elbőgtem volna magam, amikor lefordultunk az utcába. Mindegy is. A házuk nekem rohadtul tetszik, szép nagy tágas... mondjuk Máté szobája kissebb mint az enyém xD, pedig én bérházban lakok... nah meg olyan az övé mint egy múzeum. Ugyebár a filmezés miatt mentem el... felmentünk hát a keresni filmeket, elmegy az öccse a lépcső előtt, köszönök neki... erre CSÓKOLOMMAL köszön... komolyan... csöppet kiakadtam, hogy négy évvel fiatalabb csak és erre csókolom jár nekem. Ilyen öregnek néznék ki? Kiakasztó... Viszont afilm tök jó volt... azaz sorozat, mert a Jóbarátokat néztük... xD, én egy csomót röhögtem rajta.

Hulla fáradt vagyok. Éjfélkor aludtam el és kb kilenckor már ágyban voltam, mert majdnem állva elaludtam, erre nem alszok el, csak forgolódok. Gondolom azért mert ráállt a szervezetem a sétákra és olyankor még sétálunk, vagy akkor indulunk, amikor lefeküdtem. Mellesleg öcsém is elég fáradt, szóval együtt tud érezni velem^^. Mondjuk még csak 9 hónapos, szóval nála már rosszabb mert rohadt nyűgös és egyfojtában a nyávogását lehet csak hallani, jah meg még a foga is jön -.-.

Most valahogy olyan macskás hangulatom van. Ez meg is látszódik a bejegyzésemen. Aranyosak, meg szépek. Bár nem vagyok macska szerető/imádó, de mint minden állatot, mint a makkákat is tisztelem. Hülyén hangzik? Ez van, nem érdekel.

Tegnapi téma Mátéval - ő hozta fel - a 18-as karikás dolgok... Elkezdi... nem tudja, hogy meddig bírja még ki nélkülem, mert már így is naponta többször csinálja magának. Nah mondhatom itt röhögőgörcsöt kaptam. Aztán jött erre a válaszom, hogy én 18 éves koromig nem tervezem. Nah ezen annyira kiakadt, hogy egy darabig nehezére esett a megszólalás is. Aztán a beszólására, miszerint nem biztos, hogy kibírja addig lejjebb vittem egy évvel xD. Nah erre meg megörült, mert így csak két és fél évet kell várnia, nem hármat xD. Viszont nekem is jött a megdöbbenés, mert elkezdi... majd ha nálam alszol együtt fogunk fürdeni. Nah én aztán biztos nem fürdök vele, max fürdőruhában xD. Szégyenlős embereknek ilyet mondani felér egy halálos döféssel. Kicsit szíven ütött. Mondtam is neki, hogy nem jöhet Gyomára nyaralni velem, meg a barátaimmal xD.

Ma 4-kor megyek Mátéékhoz filmet nézni, nah arra kíváncsi leszek. Főleg, hogy be vagyok szarva. Félek, mert a régi háunk mögötti utcában lakik. Félek, mert fájó emlékek kötnek ahhoz a környékhez. Félek, mert nem tudom milyen hangulatban leszek attól a környéktől és félek, mert nem tudom milyen filmet akar megnézetni velem xD. Jah... meg hétre megyünk a lovához, de áááá, nincs még kedvem menni. Bár nem tudom mért félek, mert az edzőjével már találkoztam, annak a pasijával is... A kicsiktől, akik ott vannak táborban, meg minek kéne félnem? Na ettől mostmár meg is vagyok nyugodva xD.

Úgylátszik csak minden második nap fogok írni xD, mert tiszta pótlás ez az egész blog.

Végre ma már itthon van Máté és megyünk sétálni este^^. El se hiszem, hogy szombat van. tudom, tudom, mindig róla írok, de most valahogy más nem jut ilyenkor az eszembe, azaz legelőször. Minden nap felhívott, ahogy ígérte is, tegnap pont Brúnóval játszottam. A kis mocsok kutyám is pont akkor ugrott rám, meg lökött fel majdnem, amikor vele beszéltem és a hangokból ítélve elég fucsa dolgokra következtethetett volna, ha nem mondom, neki, hogy pont a kutyámmal játszok xD. Kész vannak a rajzaim - végül is kettőt adok Máténak- alul majd lehet is őket látni, nekem is tetszenek egy kicsit, majd, viszont a végleges eredmény, akko fog kiderülni, ha Máté is látta őket.

Egy egész napot kellett kibírnom a kedves unokatesómmal, aki egy kis 10 éves nemnormális állat. Mindenen nyávog, és mindig kiakad ha nem ő nyer -.-. Szó szerint tuskó az a gyerek.

Rajzaim amiket ígértem: